A boszorkányok már a spájzban vannak – II.

A párválasztásban alkalmazott ördögi praktikák közül az előző bejegyzésben taglalt szexuális zaklatások csupán a kezdet. Nem csak mert a „kapcsolat” kialakításának a legelső perceire-óráira vonatkoznak. Spirituális szempontból is csupán a felszínt kaparják – hiszen többnyire a fizikai síkon zajlanak. A szerelmi boszorkányság valódi fekete mágiája természetesen a mentáltérben tombol.
Jelen posztban ezekhez a sötétebb vizekhez evezünk: a bekötések ördögi energetikájához.

A bekötések mágiája egyáltalán nemmondható újkeletű ármánynak, de speciel felvállaltan a csajok asztala. Ősidők óta közismerten a boszorkányok egyik legfőbb tevékenysége, hogy segítse a hajadon lányoknak ’bekötni a legények fejét’, meg ’rabul ejteni (!) a szívét’. Ez a szóhasználat ugyan kiment a divatból, de a modern kifejezések ugyanilyen árulkodóak. Ilyen ’az ujja köré csavarja’, ’behálózza’ vagy ’fiút fog magának’ – amely képességükre az ifjú banyák ma már nyíltan büszkék. Pedig ezek mind nagyon súlyos – és rémesen hatásos – átkokat takarnak, amik homályba borítják a másik fél szívét, spirituális vakságot okozva.

Ebből a szempontból teljesen irreleváns h vki egy gazdag faszit szúr ki magának. Ennyire lélektelenül amúgyis csak a csajok kisebbik része akarja elérni a saját „boldogságát”. Az viszont kétségbeejtően hétköznapi, h egy luvnya „kiszemel” magának egy helyes fiút. Hogy „szemet vet” rá. És ettől kezdve már minden manipuláció és vadászat – aminek a pasi lelke a tétje. Ez nem játék. Mégis sportot űzünk belőle:(

Nem véletlenül a régi dekrétumaink az ebben mesterkedő boszikat a nehézsúlyúak (maleficák = rontók) osztályába sorolták, akikkel szemben egyszerre volt joga a főesperesnek és az ispánnak (tehát az egyházi és a világi bíróság képviselőjének is) az ítélkezésre. [Az esetleges félinformációk kiegészítésére: Könyves Kálmán elhíresült (57.) rendelete a boszorkányperek leállításáról »De strigis, vero quae non sunt, nulla questio fiat« csak a strigákra (=könnyű súlycsoport) vonatkozott. És joggal, mert velük szemben a világi bíróság tehetetlen – amiből egyáltalán nem következik h bki kételkedett volna a létezésükben..] Mielőtt tehát a ”felvilágosodás” sötét propagandája nyomán legalizáltuk volna a fekete mágiát az egész „fejlett” világban, a jogrend a bekötések boszorkánymestereit az őket megillető helyen, a méregkeverőkkel együtt kezelte. Ők a hírhedt bűbájosok: a bű jelentése rút, fertelmes (lásd még: ’bűn’), a báj pedig az ótörök eredetű kötelék, bilincs szóból származik. Vagyis a bűbáj láncra veri a másik lelkét; olyan energetikai bilincs ami leárnyékolja az áldozat finomérzékelését, aki ettől kezdve nem tud tiszta szívvel gondolkodni, és emiatt letér az útjáról. Felháborítóan agresszív beavatkozás a másik leszületésébe!

(Hogy a ’bűbájos ’ szavunk jelentése azóta ilyen brutálisan kifordulhatott önmagából jól jelzi, mekkora homályban süppedünk „felvilágosodottságunkban”..)

Kötéseket lehet egyes részterületeken keresztül is (tehát explicitebb formában) alkalmazni, pl kajával („a férfi szívéhez a legrövidebb út a gyomrán keresztül vezet”) v szexszel – de férfiak gyakran pénzzel v a „biztonság” álságos ketrecével teszik ugyanezt. És bizony be lehet kötni a másikat egy gyerek „váratlan” születésével is – bevett szokás nemvitás. E bűbájok enyhébb formáit még képesek vagyunk érzékelni, de szívünk rabságában csak az elménkkel tudjuk vizsgálni a helyzetünk. Ilyenkor agyunk általában álságos költség-haszon elemzésekkel próbálja meggyőzni magát h igenis jónekünk (ami persze szintén cél-eszköz felosztás, csak pepitában). Sokszor ugyanakkor teljes elveszejtésünkön fáradozik a banya a mentáltérben, ami sokkal megfoghatatlanabb. Ez teljes homályba borítja lelkünket, amitől például olyan hülyeségeket kezdünk hajtogatni magunknak h „egy jó kapcsolat sok áldozattal jár”, v h “az ellentétek vonzzák egymást”. Szélsőséges esetben az áldozat szinte beleőrül abba h maga sem érti miért van együtt a másikkal.

Egy ilyen energetikai szituáció természetesen a bekötő fél lelkét is megtépázza. Hiába szeretnénk remélni h legalább a ragadozó ezzel jól jár: erejében büszkélkedik miközben bekebelezi áldozatát. Ő bizony ugyanúgy rajta veszt – kinek érhetné meg az ördög kártyáival játszani? A külsőségek ellenére ugyanis a behálózó alapérzelme nem az önbizalom, hanem a(z ön-) bizalmatlanság. Eleve azért folyamodik manipulációhoz, mert nem hisz a saját lelke erejében és tisztaságában, h megtalálja a párját. De ha már fekete mágiához folyamodtam, nyilván még kevésbé fogok tudni bízni magamban. Vagyis hiába kerülök túl akár az esküvőn is, továbbra is kételkedem, hogy érdemes vagyok-e az adott személyhez; és kételkedem benne is, hogy valóban odaadóan szeret-e. Jogosan – mindkét esetben. Hogy is lehetne méltó egy boszorkány egy tiszta szívű legényhez? És hogyan lehetne őszintén szeretni valakit, aki magát sem tudja szeretni? Hiszen ha tiszta lenne a szívem nemtudnék manipulálni és kalkulálni – aki viszont az ördöggel cimborál, szívtelenné válik.

A bekötés alaplogikája mindezért a fesztáv: vagyis a lelki távolság fixálása a két fél között. Egyfelől, ha én elveszítettem a kapcsolatot a saját lelkemmel – ugyan hogyan tudnék bki mást közel engedni hozzá? Másfelől, a másikat sem engedhetem h faképnél hagyjon – hiszen minden maradék önbizalmam az ő sóvárgásából táplálkozik! Ebből pedig egyenesen következik a temérdek macska-egér játék, amit mindnyájan rémesen jól ismerünk – ki egyik, ki másik oldalról.

Az első randevútól (modernizált változatban: az első tinder-beszélgetéstől) kezdve minden lépés erre az alaplogikára épül: ha a másik túl lelkes, visszahúzódóvá válok – ha másfelé kezd kalandozni, kacérkodni kezdek. Hol „hideg fejjel” megtartom az „integritásomat”; hol „véletlenül” frivol képeket küldök át neki. Ha fetreng az ajtóm előtt: rátaposok. Ha túltette magát rajtam: váratlanul beállítok. Elkábítom mint egy pók – aztán odébb állok. És ha félelemből vagy kalkulációból mégis tartós pórázt kötök az áldozatomra, a házastársamtól továbbra is némi távolságot fogok tartani.

Az ilyen kapcsolatok nem tudnak túllépni az őszinteség egy bizonyos fokán. Mindegyik fél úgy fogja érezni, hogy a számára fontos dolgok egy részéről egyszerűen nem érdemes/lehetséges beszélni a másikkal. Bizonyos kételyekről, régi traumákról, esetleges félelmekről vagy ábrándokról. Mert a másik úgyis megint félreértené, vagy megharagszik majd érte, esetleg hülyeségnek gondolná. Vagy minden komolyabb magyarázat nélkül, egyszerűen nem merem magam teljesen kitárni neki. Ha mégis kell, ezekkel inkább a barinőkhöz vagy a haverokhoz fordulok. És végszükség esetén persze a pszichológushoz és a pszichiáterhez.
Aztán még mi panaszkodunk, hogy már nem működnek a párkapcsolatok..

Márpedig a bekötésen alapuló kapcsolatok nem működnek rendesen – nem is működhetnek. Helyette lesznek a „se veled se nélküled” viszonyok különböző esetei. Higgadtabb személyeknél ez főként belső vívódásokban jelentkezik, a ’csakugyan jól választottam?’ kérdésektől kezdve az ’igaz szerelem’ elvi lehetőségének tagadásáig. Hevesebb mérsékletűeknél többszöri szakítások és újrakezdések (esetleg válások és újraházasodások) a jelek. Minden esetben közös, hogy a várt boldogság sehogy sem következik be a másik mellett – a felek mégis „kötelékben” maradnak, mert „nagyon kötődnek” egymáshoz. Csakhogy a bekötött fél energiája mindeközben folyamatosan csökken, hiszen eltérítették a saját életfeladatai elől, aminek kivitelezéséből az életöröme származhatna. (Persze a másik fél is letért az útjáról – csak ő közben végig szipolyozza áldozatát. Méghogy nincsenek vámpírok!)

A hálóban vergődő fél életében tipikusan sosincs igazán lehetőség rá h azt tegye amire legbelül vágyik. Vagy egésznap pénzt kell keresnie a családnak, vagy gyereket nevelnie mikor még nem is akart volna vállalni magától, vagy pont megbetegszik vki a családban mikor belevágna álmai megvalósításába – vagy a fenevad nyíltan leérveli h az elképzeléseinek ’így’ nincs értelme, és nőjön fel végre. És nyilván az sem túl lelkesítő ha azt a választ kapjuk h “jó csak engem hagyjál ki ebből”. Egy bekötött lélek számára az élet többé ’nem az aminek lennie kellene’, és a mások iránti kötelességek felemésztik idővel a boldogság emlékét is. És persze, van példa arra is, amikor a férj ráncigálja energetikai pórázon a feleségét. De összességében ijesztően általános jelenség, hogy a férjek azok akik korábban halnak. Méghogy biológiai különbség! A vak is tudja h az életerő az életörömmel összefüggésben áramlik mindannyiunkban.

Az energiamezőkkel kapcsolatos manipulációk az okai annak is, mért fáj annyira minden szakítás. Még a nyelvünk is olyan találóan fejezi ki a valódi mechanizmust! Ilyenkor ugyanis konkrétan a fekete mágiával kilőtt energetikai szigonyokat kell kitépnie – mindkét félnek – az aurájából. És ez még akkor is rémesen fájdalmas tud lenni, ha véletlenül felfogjuk miféle boszorkányság áldozatai lettünk. De ennek felismerését tipikusan nem tanítják az iskolákban – úgyhogy tudatlanságunkban többnyire reménytelenül rossz irányban kezdünk neki a lélekmunkálatoknak. Például magunkban kezdjük el keresni a hibát egyre önsanyargatóbb módon:(

Mindeközben fatális homályba süppedve egész kultúránk ezt az átkot hívja szerelemnek. A pop-slágerek döntő többsége pontosan ezeket az ördögi praktikákat hírdeti. Egyre színesebben kidomborítva a csábítás és hódítás gátlástalan technikáit, és egyre pontosabban részletezve a szakítással járó szenvedés anatómiáját. Csak hát téves a diagnózis – ezek köszönőviszonyban sincsenek a tiszta szerelemmel. Ebből adódóan az is megesik, hogy olyan párok, akik maguktól egymás mellé sodródnak az életben, inkább otthagyják az amúgy feltűnően harmonikus „barátságot” – mert az igazi szerelem túl langyosnak tűnik föl előttük a mozivásznon látottakhoz képest. Pedig nem kéne bedőlnünk mindennek amit a tévében látunk..

Az nem szerelem, amikor beleőrülök a másik hiányába. Ha eszemet vesztem a másikért, vagy ha teljesen szétfeszít a perzselő szexuális vágy a másik iránt. Ezek a behálózott agyműködés egyértelmű tünetei! Az igazi szerelem ugyanis a béke otthonos szigete. Hiszen éppen a mélyről áradó hasonlóságok vonzzák egymáshoz a tiszta lelkeket. Valódi szexualitást is csak egy végtelenül sokáig mélyülő egymásra-találásban lehet kibontakoztatni. Ahhoz, hogy két energiamező megtanuljon teljesen közös frekvencián pulzálni, tudatos és kitartó lélekmunkával kell hangolódnia egymáshoz mindkét félnek. De alig van már manapság aki képes megtalálni a párját – hiába van eleve elrendelve egy mindenkinek. A legtöbben be vannak kötve valahova, és bénultságukban képtelenek kimászni a hálóból. Még ha a pár egyik fele szabad is marad – egyszerre mindketten már egyre ritkábban. Lelkileg viszont magányosak maradnak a házasságukban is – hisz pókmérget pumpálnak szívükben szeretet helyett.

Hiába mantrázzák a fekete mágusok h „mindenképpen meg kell menteni a házasságot”, a mérgező kapcsolatokból igenis ki kell szállni – ha kedves az életünk. Persze adott ügykörök karmáját meg kell oldani, de az sosem konkrét személyhez kötött. Vagyis tízéve besült kapcsolatok poshadó állóvize helyett érdemesebb új alakban bevonzani az ügykört, és tudatosabb szinten újratelepíteni a problémavázat. Vonjunk le annyi tanulságot magunkról amennyit csak lehet – és próbáljunk eggyel tisztábban jelen lenni, és még őszintébben dolgozni magunkon a következő párkapcsolatunkban. Ehhez nyilván a legkevésbé sem érdemes várni az “igazira” – épp ellenkezőleg, gyakorlatozzunk bátran! Figyeljük milyen problémákat sikerül hamar megtanulnunk kezelni, és milyen helyzetek állnak elő körülöttünk újra és újra. Ha egyszer valóban megoldunk egy ügykört (akár párunkkal, gyermekeinkkel, szüleinkkel – akár munkatársainkkal v szomszédainkkal) megláthatjuk h többé sosem áll elő ugyan az a szituáció!:)

És természetesen őszinte párkapcsolatok esetében semmi értelme egyszerre több nyársat tartani a tűzben – ilyennel csak az ördög kísért. Persze nyálcsorgató kultúránkban néha nem kis lelkimunka rájönni h mi az amit a saját lelkünk akar, és mi az elvileg is kielégíthetetlen démoni viszketegség bennünk. De azért nem lehetetlen a különbségtétel ha odafigyelünk. És ha az ember megtalálja a párját idővel rá kell jönnie, hogy Ő minden figyelmét le fogja kötni. Már csak azért is, mert a valódi párok elsősorban egymás gyógyítói. Vagyis az igazi szerelem a legkevésbé sem vak – éppen hogy mindennél élesebben érzékelik a másikban a kisördögöt. Sőt, mivel azonos rezgésszinten mozognak, hangjuk képes áttörni a másik szívéig, és hiteles útmutatóval szolgálni mit és hogyan kell a másiknak kitisztítania magából. Mindezekért a párok – ha valahogy egymásra találtak – ezerszer hatékonyabb lélekmunkára képesek, mint bármelyikük önállóan. Képesek folyamatosan emelni egymás rezgés-szintjét a végtelenségig, és így sosem tud kiüresedni az együttlétük. Valódi párok természetesen igenis tudnak egy helyen dolgozni, hiszen csodálatos szinergiával tudnak együttműködni, éjjel és nappal egyaránt. Amelyik kapcsolatot egy közös munkahely veszélyeztetni tud, ott már régen nem stimmel semmi sem..

Pajtások! Ne akarjunk senkit magunkhoz láncolni! És ne engedjük senkinek h bilincsbe verje a lelkünket! Ne kalkuláljunk és ne manipuláljunk a párkapcsolatok birodalmában sem soha! Bontsuk le a fesztávot először is a saját szívünkhöz vezető útról, és tanuljuk meg őszintén szeretni azt aki ténylegesen vagyunk. Gyomláljuk ki magunkból ami nem hozzánk tartozik, és figyeljünk a belső hang egyszerű tisztaságára ami a szeméthalom alól suttog felénk. Vegyük észre ha cél-eszköz felosztásban akarjuk megvédeni egyes tetteinket, és azokkal hagyjunk fel teljesen. Küzdjünk a saját boldogságunkért ellenállhatatlanul, ne engedjük senkinek h letérítsen az utunkról. Szálljunk ki a mérgező kapcsolatokból, és vágjuk le magunkról könyörtelenül az energetikai kötéseket. És ne keressük a szerelmet kétségbeesetten!:) Ha nem vagyunk bekötve, és készen állunk rá lelkileg, egyszerűen bele fogunk botlani magunktól;)

Felhasznált média:

• To Die For (1995); Nicole Kidman őrült precíz alakítása egy mesterboszrokányról
• The Wolf of Wall Street (2013); Nem központi témája, de annál tömörebbek a jelenetek a pókfeleséggel
• Paweł Kuczyński lengyel filozófus/karikaturista rajza
• Punch Drunk Love (Kótyagos szerelem) 2002;
• Benny & Joon (1993);
• Eternal Sunshine of the Spotless Mind (Egy makulátlan elme örök ragyogása) 2004;