A lustaság és az ördög  I.

A rezgés-szintünket márpedig van honnan emelnünk.

Ugyanis a „felvilágosodás” (muhaha) óta terjesztett propaganda ellenére a gonosz nagyon is létezik. Itt járkál köztünk fel-alá, és ontja magából a sötét energiát. Sőt amióta hivatalosan le kell tagadnunk a létezését, sokkal gátlástalanabbul garázdálkodhat társadalmainkon.

Minden modernkori eposzunk erről szól: a Gyűrűk urától a Csillagok háborúján át a Mátrixig. Elképesztő népszerűségüket éppen annak köszönhetik, hogy tökéletes pontossággal írják le világunkat. Ezt a lelkünk mélyén mindannyian tudjuk.

A sötét oldal tehát él és virul, és hatalma sokkal nagyobb, mint azt a legtöbben gondolják. A ránk küldött homály leple alatt ő mozgatja a szálakat, és ha valaki nem elég erős lélekben, azt hipp-hopp a saját bábjává torzítja. Azon kevesek akik átlátnak a szitán leggyakrabban paranoid rémhírterjesztéssel vádoltatnak. Pedig a világosság győzelmét nem biztosítja semmilyen túlvilági erő.  Azt az embereknek maguknak kell kiharcolniuk, lankadatlan hittel és a reménnyel. Attól, hogy e látleletekre a „mese” meg a „fikció” szavakat próbáljuk felaggatni, még mindannyian pontosan ismerjük a diagnózist – és szívünk mélyéről rezonálunk rájuk.

Azt ugyanakkor nem árt tudatosítani magunkban, hogy a közhiedelem ellenére a fekete-mágia legfőbb „mozgatórugója” nem közvetlenül a hatalom megszerzése. Az is csak eszköz: hogy másokat tudjon ugráltatni maga helyett ha elszeretne érni valamit. A sötét oldal elsődleges lételeme valójában maga a lustaság.
(Akkor is ha a ’lustaság-mint-mozgatórugó’ elsőre paradox képzavarnak tetszik;)

Szóval az ördög csakugyan nem alszik – de annál inkább lustálkodik!

Ez teljesen logikus, ha belegondolunk hogy minden leszületésünk egy alapvető életfeladat elvégzése köré épül. Mi más is lehetne az ördög célja mint az, hogy meggátoljon minket e magunkra (a szellemvilággal közösen) kirótt munka elvégzésében? A sötét oldal ezért mindig egységesítéssel és központi kontrollal próbálja szürkére klónozni és merev szabályokkal lefagyasztani a világot. Az élet ezzel szemben maga a sokszínűség és a szétáradás – a szabad akarat kreatív burjánzásában mindent folyamatos változásban tart.

Mégha manapság már rémesen kevesen hallják is tisztán a szívük hangját: a saját lelkünk mindig vidám és mindig tettrekész. Vagyis amikor ezzel ellenkező érzetek törnek bennünk a felszínre, az bizony a sötét oldal térnyerése. Ilyenkor kemény lélekmunkával addig kell ásnunk magunkban, míg felismerjük a belénk bújt restség idegen természetét, és belső fényünk segítségével képessé válunk rá, hogy kiűzzük magunkból.

Nem kétséges, hogy ez az első időkben kegyetlen kitartást igényel. Sokszor úgy tűnik, mintha egyszerűen nem lehetne sehonnan sem erőt merítenünk. De nem csüggedhetünk!:) Csak az első pár következetes lépés megtétele igazán nehéz. És még ha nem is érezzük az eredményeket, vagy nem értjük milyen irányban kéne folytatnunk az ásatásokat, szüntelenül érdemes hajtogatnunk: „Távozzon tőlem minden ami nem hozzám tartozik, és szálljon vissza arra aki küldte!” Idővel e belső tisztítás meghozza majd a változást, és életünk egyre könnyebbé válik. És ahogy egyre kevesebb teret adunk magunkban a sötét erőknek, exponenciálisan kezdünk majd megtelni örömenergiával.

Pajtások, ne hallgassatok a lustaság szavára! Az előttünk álló feladatokat érdemes minél hamarabb megoldanunk, hisz csak így lehetséges emelni saját magunk – és közvetlen környezetünk – rezgésszintjét.

Felhasznált média:

• Emperor Palpatin; Star Wars VI – Return of the Jedi (1983)
• Homer Simpson; The Simpsons (1998)
• Joan of Arc a Tourelles-i ütközetnél; The Messenger (1999)