A pokol kapuja: az aggodalom

Bár nagyon sokan gondoljuk magunkról, hogy alapvetően tiszta életet élünk, jó szándékok vezérelnek, és egyáltalán nem zabálta fel életünket a sátán – jelen kultúránkban erre kétségbeejtően kevés az esély. Többségünk a lelkünk legmélyéig engedte bekúszni a legdémonibb kísértést: a félelmet.

És mivel az ördög következetesen elhiteti velünk, hogy ő valójában nem egy tőlünk idegen energia, roppant álságos szavakkal szoktunk hivatkozni a bennünk élő gonoszra. Az egyik legfontosabb ilyen hamis tartalommal feltöltött szó a ’szeretet’. (Egy másik ilyen a ’racionalitás’ – de erről később.)

A szeretet szavunk persze egyébként is teljesen kiüresedett, szinte bármire rá tudjuk aggatni: néha már olyan üresen kong h azt nézni is rossz. De ezenbelül egy konkrét dimenzióban kifejezetten a visszájára fordítottuk a szó értelmét; ez pedig a féltés és aggódás jelentéstartománya.

Modern társadalmainkban különösen a ’szülői szeretet’ fogalma mögé csempésszük be nagy előszeretettel a sötétség seregeit. A gyermekeink iránti „szeretet” nevében jellegzetesen elképesztő mennyiségű gonoszságot követünk el – óráról órára. Hiszen a tudat, saját erejénél fogva, a valóságban is megteremti belső tartalmát. Így amikor „szeretteinkért” szorongunk, azzal közvetlenül rájuk szabadítjuk minden velük kapcsolatos félelmünket. Ennek még akkor is rémes hatalma van, ha csak titokban aggódunk értük. De ha már annyira elzüllöttünk, hogy még szavakkal is energiát adunk féltésünknek, akkor a ráolvasás ereje megsokszorozódik. Vagyis ha az ajtóból „kedvesen” utána szólunk valakinek h ’Vigyázz magadra!’ már javában fekete mágiát gyakorlunk – mégha elvben szándékainkkal ellentétesen is.

Ezt olyan valószínűtlenül szépen és alaposan jeleníti meg a Csillagok háborújában Anakin átváltozása Darth Vaderré. Szeretteinek elvesztése feletti aggodalma folyamatosan egyre közelebb vonzza a sötétséghez, és hiába figyelmezteti Yoda többször is: végül annyira elemészti lelkét a félelem h ő maga folytja meg szerelmét.
És a Csillagok Háborúja aztán igazán egyik legfontosabb modern eposzunk; kereskedelmileg konkrétan Gunniess-rekorder. És mégis mintha képesek lennénk kitörölni magunkból központi üzenetét.
Hogyan lehetséges ez?:(

Márpedig a világunk önmagában egyáltalán nem lenne veszélyes – véletlenek pedig nincsenek. Sötét gondolatokkal viszont elképesztő károkat okozunk magunknak és másoknak egyaránt folyamatosan. Tehát önmagában azzal h veszélyesnek feltételezünk valamit, valóban veszélyessé tesszük. Ha betegségektől akarjuk óvni gyermekeinket, és sapkát kényszerítünk rájuk a ’mert megfázol’ átok (!) kíséretében, akkor bizony mi lökjük őket a betegágyba. Ha nem merjük őket elengedni egyedül sétálni vagy biciklizni mert baleseteket vizionálunk köréjük, akkor az esetleges sérüléseikért elsősorban mi leszünk felelősek. És ha cukros bácsiktól rettegünk, akkor mi fogjuk előteremteni a semmiből a gonosz embereket köréjük.

A teljes létfelejtés gödrében persze legtöbbünk kegyetlenül kitekeri az összefüggések logikáját. És miután sikerült vudu-praktikákkal bevonzani a kisebb nagyobb tragédiákat „szeretteink”re, még nem átalljuk dölyfösen a „Na ugye, megmondtam hogy veszélyes!” rigmussal elkövetőből megmentővé hazudni magunkat. Pokoli ármánykodás :S

(Bár még ez sem a legalja: az igazi boszorkánymesterek mindezután teljes identitásukat aköré szervezik, hogy az általuk kigáncsolt felet ápolják (tovább..), és ezen lovagolva álságos mártírszerepet öltsenek. Ők valóságos nazgulok!)

Beteg társadalmainkban persze egyáltalán nem egyszerű őszintén és bátran szeretni valakit. Aki valóban bízik gyermekeiben és hagyja őket szabadon élni, arra azonnal rásütik a rossz szülő bélyeget. Így gyakran épp azok, akik teljesen helyesen cselekszenek, folyamatosan lelkiismeretfurdalástól szenvednek. Pedig a legkevésbé sem az a jó anya aki szeretetével megfojtja a gyerekeit.

Pajtások, sose engedjetek a félelem hatalmának! Sose aggódjatok se magatok miatt, se mások jövője kapcsán. És senkinek soha ne hagyjátok h
értetek aggódjon, mert ezzel teret engedtek a sötétségnek. Cselekdjetek vidáman: erős hittel önmagatokban – és a szellemvilági gondviselésben. Ahogy egy igazi Jedi-lovag tenné!:)

Vagy vegyetek példát a magyar huszárok büszke magabiztosságáról:

Ne karélyozz, magyar huszár
Mert leesel róla!
Nincsen itt a te édesanyád
Sej, aki megsíratna!

Ne sirasson engem senki
Jól vagyok tanítva!
Sem léptébe, de sem vágtába
Sej, le nem esek róla!

Felhasznált média:

• Anakin aggodalmai Padméval kapcsolatban; Star Wars III – Revenge of the Sith (2005)
• Yoda bölcsessége; Star Wars I – The Phantom Menace (1999)
• Kossuth Lajos táborában; magyar népdal
• Yoda intelme Anakinnak a rossz előérzeteivel kapcsolatban;
  Star Wars III – Revenge of the Sith (2005)