Orvosok vs. emberek I.

A jelen leszületésünket meghatározó korszakváltás tétje a béke és a szabadság, a történelemben talán soha nem látott mértékű kivívása az emberek számára. Nem csupán a fizikai béke, hanem a valódi lelki béke: minden belső démon és program és mentálvírus leküzdése. És nem csupán az így elérhető teljes lelki szabadság, de a valódi fizikai szabadság: a nemzeti kormányok, a vállalatok és a mindenféle világuralmi törekvésekkel szemben is kikezdhetetlen valódi személyes szuverenitás. Ez utóbbinak jelenleg talán legkomolyabb – mégis a közbeszédben a legkevésbé érintett – hátráltatója az orvostársadalom, ami működésének minden pillanatában kétlábbal tapossa az emberi jogokat, az emberi méltóságot, és a szabad akaratot általában. Ebben a bejegyzésben ezt az elvetemült élet-ellenességet járom körül, hogy minél tisztábban láthassuk mi ellen küzdünk tulajdonképpen. Hiszen a békénket és a szabadságunkat nem a fotelben ülve fogjuk kiérdemelni: kizárólag azok érhetik el, akik azt kivívják maguknak.

1. A gyógyítás ősi gyökerei: karma és halálkultusz
2. A robotika három törvénye: uniformizálás, intolerancia, mennyiségi szemlélet
3. Profit über alles
4. A mechatronikus világkép fogaskerekei
5. Fehérköpenyes félelemkufárok
6. Orvosi totalitarianizmus
7. Az orvosok párhuzamos társadalma
8. Fenntartható halálkultusz

The story of a woman on the morning of a war
Remind me, if you will, exactly what we’re fighting for
– Red Hot Chilli Peppers: Easily – 

A bejegyzés folytatásában foglalkozom majd e “titkos” diktatúra coming-outjával: a WHO elvetemült próbálkozásával hogy 2024 végéig konrétan és totálisan átvegye a világuralmat, a nemzeti kormányokat és bíróságokat, illetve a jog minden létező nemzetközi intzéményét is felülírva, és a legbrutálisabb disztópiákat is túlszárnyalva a főigazgatójának személyes döntésévé tegye, ki mikor hagyhatja el a lakását a világon mindenhol. Ez annyira lehetetlenül szürreális szándék, és mégis olyan közel van a valósággá dermedéshez, hogy ezt jóérzésű ember magától szinte fiziológiailag képtelen befogadni. Ezen első bejegyzés talán segít annak belátásában, hogy ezek a fehérköpenyes gazemberek (pontosabban 99%-uk) valóban olyan tudatosan dolgoznak az emberiség ellen, hogy magától értetődő cél számukra megvalósítani a történelem legsötétebb diktatúráját.

Előre bocsátom, az orvosokat már azelőtt sem kedveltem, hogy esélyem lett volna bármit érteni a korszakváltás mibenlétéről. Mióta nyócéves koromban egy kötelező ortopédvizsgálat során – osztályelső sportolóként – a doki rámsütötte, hogy életveszélyes gerincferdülésem van és ha nem hagyom abba a sportolást kórházi ágyban fogom letölteni az életem, finoman szólva is a bögyömben van a teljes orvostudomány. És nem egyszerűen a “téves” diagnózis miatt, hanem azért a kétségbeesésért és pánikért amit császárként pöffeszkedve teljesen tudatosan keltett bennem és édesanyámban. Szerencsénkre édesapám pár nap után megunta a hisztit, és visszasétált velem a doktorbácsihoz, akinek a maga üde módján értésére adta, hogy ha azonnal nem vonja vissza az összes rágalmát akkor valaki tényleg kórházi ágyba fog kerülni. És csodák csodája kiderült, hogy az után is hiába sportoltam folyton, csak egyre egészségesebb lettem.

A gyógyítás ősi gyökerei: karma és halálkultusz

Mások gyógyítása szükségszerűen egy kényes kérdés karmikus szempontból, amennyiben esszenciája a felelősséghárítás – és -átvétel. Értelemszerűen normális esetben mindenki a saját egészségének a felelőse: sem magunkat elhagyni, sem másokat kihúzni a saját gödrükből; nem előremutató. A lelki és energetikai fejlődés feltétele hogy mindenki önmagáért vállaljon teljes felelősséget és a saját ügyeit oldogassa – erről már sokat írtam ehelyütt. Ezért tart itt (sehol) a világunk, mert az áldozat- és a megmentő-programok szimbióta vírusai szétfertőzték a kultúránkat, ami gyakorlatilag leállította a karma-oldás kerekét. Hiszen a karma: nem-cselekvés.

Természetesen számtalan kivétel van ez alól is mint minden szellemvilági hüvelykujjszabály alól (szemben a tudományok merev dogmáival), részben mert néha nem egyértelmű hogy épp magunkon segítünk vagy másokon, illetve mert (elvileg..) létezik az öröm alapú segítségnyújtás – még ha amit ma annak hív a köznyelv az tipikusan a hálaenergia-függőség beteges kapálózása is. Harmadrészt a fekete-mágia korszakának eme csúcsán a ráküldések (illetve a nem-visszaküldések) olyan nagyságrendet értek el, ahol sok esetben például egy gyors sebészeti beavatkozásra valóban nagy szükség lehet. Mindezzel együtt, aki már szakmányban gyógyít, az minden igyekezete ellenére is belekerül a hála-heroin örvényébe; főleg ha szerencsétlenségére életeket ment, amiért fokozhatatlan hála-energia befecskendezéseket kap az ex-áldozatoktól. Ez közel elviselhetetlen kísértés az embernek, aminek gyakorlatilag senki nem tud ellenállni a mai korban – és igazából régen sem sokan tudtak. (Csak gondoljunk bele egyetlen önfeledt dícséret is milyen veszélyes mértékben tudja manipulálni mások viselkedését.)

Az mindenesetre tény, hogy mire egyiptomhoz jut a történelmünk, az orvosok kasztja már nyíltan az élet-halál urának tekinti magát, és tagjaik önmagukat istennek tekintve minden erejüket a természeti rend felülírására használják. (Minden bizonnyal az Isis-Osiris mítológia, mely a legősibb vallásos szöveg, és aminek halott férjét élesztgető főhősnője messze a legnépszerűbb istensége az ősi egyiptomnak, éppen ezért hagy ilyen kitörölhetetlen nyomot az emberi kultúrtörténetben, mert valahol ott fordul ki a természeti rend a talapzatából – még ha persze felmentő-körülmények armadájába van is csomagolva a fekete-mágia szárbaszökkentése.) Ez a végzetes önhittség szükségszerűen elválaszthatatlan a nagy szembefordulással: egyszerre a szellemvilági törvényekkel és az emberi természettel. Ennek ékes bizonyítéka az egyiptomi orvospapok nyílt halálkultusza, ahol az egész vallás a túlvilági élet felé fordul, és alapvetően minden szertartás és ünnep a halálra való felkészülésről szól. (Ráadásul azon belül is a fő cél a karma törvényeinek a kijátszása – vagyis hogy hogyan kell túljárni az “alvilági démonok” eszén. “Hogyan húzzunk ujjat az istenekkel?” – ennél sátánistább alapkérdést valláshoz kitalálni lehetetlen. Nettó őrület.)

Ebből ered az a szokatlan szempont az egyiptomi templom-építészetben, hogy miként lehet a fényt teljesen elzárni a belső tereiből – amiknek tökélyre fejlesztett változatai közismerten a piramisok, amelyek mély vermei elsősorban már hűtkökamraként funkcionáltak, hogy szabadon babrálhassanak a halottakkal, a legőrültebb okkult technikákkal próbálva a halott lelkeket idegen testekbe visszatölteni. És persze az állatokat sem hagyjták békén: bár a modern “műveltség” mindent megtesz ennek elhomályosítására, a korabeli szövegek (a kortárs görög mítoszokkal együtt) teljesen nyíltan taglalják a feketemágiás műtőasztalokról kiáradó (frekvenciálisan ‘génmanipulált’) torzszülöttek intenzív jelenlétét a korabeli társadalmakban, a szfinxtől kezdve a kerubokon és kentaurokon át a minotauruszokig. Nyilván még gyorsan áltisiben mindenkit megtanít a közoktatásunk hogyan ne akarjuk elhinni ezeket a szobrok ezreiben dokumentált tényeket (szemben a dinoszauruszok gigahoaxával, amit a légüres semmiből haluzott le Richard Owen 1842-ben), de hát a közoktatás célja eleve megszakítani a gyerekek kapcsolatát a valósággal: elszeparálni őket saját belső hangjuktól és a szellemvilági összefüggésektől (és természetesen ugyanaz a Mária Terézia tette kötelezővé aki az orvosokat is rászabadította az országunkra).

A robotika három törvénye: uniformizálás, intolerancia, mennyiségi szemlélet

A történelmi hagyományoktól nem függetlenül, a halál legyőzésének ürügyén, a modern orvostudomány közvetlenül az élet ellenében tevékenykedik – vagyis a robotizáció legfőbb apostola. Ezt elsőre talán ártatlannak tűnő módon, mégis tökéletesen szimbolizálja már önmagában a pirulázás intézménye, ami a ‘naponta háromszorkettő’ parancsával próbálja befagyasztani az élet természetes burjánzását. Hiszen az élet lényege a változás és a kiszámíthatatlanság; a merev kiszámíthatóság viszont a programokat képviseli. Ahogy Hamvas Béla fogalmaz:

“Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.”

Az egész orv-ostudomány abból az elmebeteg klónhadsereg ideológiából indul ki, hogy számukra mindenki “beteg” aki valamilyen elvont paraméterében véletlenül kilóg a hasraütött határértékeik konzervdobozából – az egészség fogalmát meg közmondásosan képtelenek definiálni. Ez így önmagában is az élet rendjének totális tagadása, hiszen a testet a lélek az adott leszületés ügyköreihez kapja, és ha a kitűzött feladatait négy vese vagy két nyaki ütőér segítségével lehet legjobban megvalósítani akkor bizony négy vesével vagy két nyaki ütőérrel fog születni az illető – és a testek minden ennél finomabb eltérése az “átlagostól” is hasonlóan szent és szükségszerű. (Hasonlóan ha valaki puncival születik az csak azért történhet mert nőként tudja leghatékonyabban oldani a karmáját, ha fütyivel akkor viszont férfiként – de ezt még úgyis érintjük.) Az orvosok viszont évszázadok óta olyan krónikus isntenkomplexusban szenvednek, hogy teljesen kiveszett belőlük a természet és a teremtés maradék tisztelete is (leszámítva pár kivételes egyéniséget), és (nagy többségben) rögeszméjükké vált hogy az ő kötelességük mederben tartani az élet folyását, tűzzel-vassal mindent lenyisszantva ami kilóg vagy betuszakolva az élettelen határértékeik börtöncelláiból/ba. Ez a már spártában kiszabaduló elmebaj, hogy felülbírálva a lelkek szabad akaratát az orvosok/papok maguk fogják eldönteni kit dobnak le a Tajgetoszról és kit hagynak életben végtelen nagylelkűségükben, érdekes módon a modernkori történelemben akárhányszor néven lett nevezve (eugenika, fajnemesítés, szociál-darwinizmus, árja felsőbbrendűség stb.) mindig vállalhatatlanná vált és jogos közmegvetés tárgya lett. Mégis amint elfeledkezünk ezen agybaj hivatalos megnevezéseit használni az orvosoknak azonnal megengedjük h folyamatosan gyakorolják a pácienseiken ezt a tajgetosz-mentalitást.

A dolgot ennél is súlyosabbá teszi, hogy mivel az istenkomplexus-függőség is, mint minden egyéb függőség, egyre nagyobb dózisokat követel, egyre kevésbé tudnak ülni a sejhajukon, és folyamatosan egyre több beavatkozásra vágynak. Természetesen ezt kilógó nyelvvel támogatja a gyógyszergyárak sáskahada is, akik mostmár lehetőleg csak olyan gyógyszereket gyártanak, amik mellékhatásaira minimum két további gyógyszer szedése szükséges, exponenciális mértékben hízlalva az embereket a gyógyszereikkel. Mindez egyrészt folyamatosan újabb ál-betegségek feltalálását generálja (lásd pl. az áltudományosság új csúcsát felállító koleszterinhisztit), másrészt a már bevált betegségek definiciójának folyamatos szigorítását – és a “betegek” egyre kíméletlenebb üldözését / megfélemlítését. Ennek a mohóságnak a következménye a kötelező szűrővizsgálatok egyre agresszívebb nyomulása is (ami nyilván nem tudja segíteni a megelőzést, hiszen aggódást generál önmagában, beleültetve egészséges emberek tudatába h lehet hogy valami baj van velük), aminek legmegbocsáthatatlanabb verziója az óvodai és iskolai szűrővizsgálat, ahol ráadásul következetesen a legtehetősebb szülők gyerekeiben találnak váratlanul súlyos elváltozásokat.

Vagyis éppenséggel nem azért nő pl. a cukorbetegek meg szívbetegek meg rákosok száma a nyugati társadalmakban, mert magától romlik az emberek egészségügyi állapota, hanem mert az orvosok féktelen mohósággal bélyegeznek betegnek egyre több embert – és mérgezik egyre veszélyesebb vegyszerekkel. A népesség fogyatkozását megállítani tehát lehetetlen az orv-osok további finanszírozásával – éppen a jelenlegi egészségügyi rendszer felszámolása a feltétele a lakosság nagyobb vitalitásának.

(Persze tudom hogy “jószándékú” gondolkodással ilyen állítást nem lehet befogadni, a “nem lehet ilyen rossz a helyzet” és a “biztos nem direkt csinálják” típusú mentális leárnyékolás önvédelmi mechanizmusai túl erősek a valóság közvetlen érzékeléséhez – vagy még pontosabban azt tudom, hogy én pár éve inkább vért pisiltem csak ne kelljen látnom a valóságot. De ha az ember megedzi magát a gonosz létezésének felismeréséhez, hirtelen mindennél logikusabbá válik, hogy az ördögi logika szükségszerűen így működik: ahhoz hogy igazán komoly károkat tudjon okozni a világban, az emberek gyógyítójának kell álcáznia magát. Ez van.)

Profit über alles

Az orvtársadalom pénzimádata nemnagyon ismer határokat, ami persze nem ismeretlen probléma általában a társadalmainkban, de ahogyan tudományos köntösbe hazudják a kapzsiságukat az legendás. Az összkoleszterin szint például (aminek üldözése, mégegyszer mondom: eleve a legkreténebb hazugságokra épül, még az orvos-társadalom mércéivel mérve is) 2011-ben is még 5,2 mmol/l-ig volt “normális”-nak, és csak 7,1 mmol/l felett kórósnak mondott, 11 évvel később 2022-ben már csak 5,0 alatt normális, és 6,4 mmol/l felett kórós. Az LDL (low densitiy lipoprotein) esetében még kapzsibb a sztori, ott 16 év alatt felezték a számaikat: az 1988-as irányelv (Adult Treatment Panel – ATP I.) még 3.4 mmol/l határérték felett iratta fel a májbénítót, 2004-ben a javított ATP III. már 1,8 mmol/l-nél is beavatkozást követelt. És ha egyáltalán képesek vagyunk felfogni itt milyen eszement pénzekről beszélünk (csak 2011-ben, csak az USA-ban, az éves árbevétel a koleszteringyógyszerekből 18.5 mrd dollár, tehát $18 500 000 000, forintban kifejezve 6 330 mrd, tehát 6 330 000 000 000 Ft) nem lehetnek kétségeink hogy ez az ördögi lavina magától nem fog megállni soha.

Ezzel természetesen szorosan összefügg, hogy az orvosipar lehetetlen sebességgel növeli a “szükséges” eszközpark költségeit, és a technológiai fejlesztéseiknek mintha kifejezetten az lenne a célja hogy hogyan lehet egyre drágább diagnosztikai berendezéseket kiagyalni. Minthogy persze alapjaiban értik félre az élet mibenlétét, és közvetlenül a lélek tagadására épül a teljes ördögi tudományuk (hisz különben az önismeretet és a felelősségvállalást tanítanák az embereknek), ez a kétségbeesett kapálózásuk hogy megtalálják a betegségek valódi okait eleve értelmetlen vállalkozás, ezen a világ össze pénzével sem lehet segíteni.

Még szerencse, hogy Magyarország képes ellenállni ennek a trendnek, és dacolva minden presszióval GDP arányosan évtizedek óta folyamatosan csökkentjük az orv-osok támogatását.

Ami az orvosi pénzügyekkel kapcsolatban még megemlítendő, hogy az adófizetők pénzét legszívesebben arra költik, hogy a haldoklók életét pár héttel meghosszabbítsák. Ez nem csak azért fontos nekik, mert itt lehet egységnyi idő alatt a legtöbb hála-energiát kifacsarni az áldozatokból, de pénzt is akkor kapnak az OEP-től, ha tele vannak az ágyak, vagyis minden szempontból motiváltak, hogy a reménytelenül haldoklókat még életben tartsák egy picit. Aki ismeri a magyar kórházi dolgozók szakzsargonát, ezt a kedves gesztust hívják aszalásnak.

És ha már a pénznél tartunk, óvatosan visszatérhetünk a transzdzsender kérdéskörre. Mert nemnehéz látni, hogy az egész mozgalomnak az igazi haszonélvezői az orvosok – és nyílván minden lobbitevékenységet megér nekik hogy tovább fertőzzőn a propaganda. Mert bár a (szintén hollywoodból vezérelt) különféle plasztikai beavatkozások is busás hasznot hoznak a konyhájukra világszerte, ennél is vérmesebb kilátásokkal hergelik magukat az orvosok a nem-változtató beavatkozások terén. Hiszen eszement költségei vannak a hormonkezeléseknek is (amit évek óta már 3 éveseknek is van pofájuk javasolni külföldön) – de persze méginkább a fütyi- vagy mell-levágó műtéteknek. Csak hát, éppen pénzügyi vonzatuk miatt, nagyságrenddel több embert lehet rávenni ezekre, ha a költségeket az állami kassza állja. A nagytőke pedig semmilyen rágalomhadjárattól nem riadt vissza soha, ha valaki megpróbálja lassítani jól kidolgozott cashflow terveit.

A mechatronikus világkép fogaskerekei

Szintén az orvosok robotfanatizmusát tükrözi az a sajátos homály, ami számukra az emberi testet kopóalkatrészek összességének láttatja. Miközben a napnál is világosabb, hogy a természet rendje szerint mindig az fejlődik amit használunk – legyen szó nyelvtanulásról, izomzatról, szerszámhasználatról vagy bármilyen képességről – az orvosok abszurd módon minden problémára a pihentetést erőltetik. Miközben egy gép alkatrészei valóban kopnak a használattól (bár a hosszú parkolás közismerten az autóknak is rosszat tesz!), az emberi testnek az ágybakényszerítés súlyosan ártalmas. Pedig az orvosok a “ne erőltesse” fekete logikája mentén képesek a gyenge szívre azt javasolni, hogy az ember ne lépcsőzzön, ha romlik a szem az izmok további sorvasztását erőltetik a szemüveg felírásával (sőt meggyőződésük, hogy a sötétben való olvasás árt a szemnek:D), és a talpizom minden gyengülésére talpbetétet írnak ki mezítlábazás helyett. A mankók, fűzők és protézisek ipari érdekei mentén, a vidáman nyüzsgő életnek még a gondolatától is elsápadó orvostársadalom ha tehetné gipszbe öntené és ágybaszíjjazná a teljes emberiséget minden tüsszentésre. (Aki valaha volt olyan engedelmes, hogy egy gipszet magántartott az előírt 6 héten át, pontosan átélhette miként sorvad el közben az izomzat szinte helyrehozhatatlanul – az elrohadó bőr alatt. Pedig a dzsungelben is törnek csontok, csak sokkal hamarabb gyógyulnak az azonnali használatbavétel okozta intenzív anyagcserétől.)

Ez annál is meglepőbb, mert saját kimutatásaik is az egyik legfőbb problémának mutatja (mármint a kórházi fertőzések iszonyatos pusztításán túl) az ágybanrohasztásból adódó ún. felfekvések (‘nyomási fekély’) szövődményét – hiszen az ízületek és érzékszervek mellett a bőr sem tud védekezni a mozdulatlanság mételye ellen. Hasonlóan ezért tekintik ők maguk is veszélyesnek az időskori csonttöréseket, mert bár a csont hamar gyógyulni kezd, a kötelező kórházi fektetésből a legtöbb éltes test nem tud könnyen felépülni. És a kihasználatlanság nem csak idős vagy beteg embereknek ártalmas – még a legedzettebb szuperembereknek gondolt űrhajósokat is hordágyon kell kiemelni az űrhajókból ha több hétig vannak a zűrben; pedig ott elvileg szabadon mozognak, csak a kellő terhelés nélkül. De még egy sima influenza vagy fejfájás esetén is mindenki megfigyelheti magán, hogy ha átadja magát a betegségnek és “ágynak esik” azonnal romlani kezd az állapota – míg ha “nincs ideje” betegeskedni a napi ügyek intézése közben az immunrendszer sokkal hatékonyabban allokálja erőforrásait a gyors gyógyuláshoz. Hasonlóan a komolyabb zúzódásokra is csak akkor igaz h “Másnap reggelre rosszabb lesz” ha egész este pihentetve vannak — aki azonmód elkezd rádolgozni a sérülésre természetesen folyamatosan egyre kevésbé érzi.

Egyáltalán, ha soha nem volt a történelemben sikeres sportoló, aki a célszalagig tudta volna aludni magát, vajon miből ered ez a torz agymenése az orvosoknak hogy a szervezetnek jót tesz a pihenés; avagy árthat a mozgás – bármilyen körülmények között? Ezt ugyanis az élet tanulmányozásából nem lehet leszűrni semmilyen esetben – kizárólag egy nettó halálkultusz dogmájából fakadhat.

Fehérköpenyes félelemkufárok

Szintén a halálkultusz közvetlen megnyilvánulása az a megbocsáthatatlan szokása az orvosoknak, hogy egyfelől a katonaságot megszégyenítő parancsuralmi hierarchiában mozog az agyuk, amivel a páciensektől feltétlen és azonnali engedelmességet várnak minden utasításuk kapcsán – másfelől az engedetlenség első jeleire azonnal az ilyen ‘eretneket’ sújtó félelmetes következményekkel, lehetőleg közvetlenül a halál rémével riogatnak. Eleve engedelmeskedni a robotok dolga, nem az embereké, akik a demokratikus alkotmányok szerint egyhangúlag, szabad akarattal és önrendelkezési joggal rendelkeznek – az emberi méltóság nemzetközi alapjogáról nem is beszélve. A kényszeres félelemkeltéssel viszont ezen belül is – épp az orvostudomány által kodifikáltan – az emberi egészségre egyik legártalmasabb folyamatot indítják be. A 17-szer Nobel-díjra jelölt Selye János kutatásai félreérthetetlen egyértelműséggel bizonyították – nem mellesleg a psziché és a test közötti kapcsolat talán első tudományos bizonyítékaként – hogy a stressz közvetlenül gátolja az immun- (illetve a nyirok-) rendszer működését. Az aggódás és a szorongás az emberi szervezetben ugyanolyan ártalmas vészreakciót vált ki, mint a röntgensugárzás, a mérgezés vagy az égési sérülések.

Az sem vetne túl jó fényt a magyar orvosokra, ha megpróbálnánk kimagyarázni, hogy szegények biztos sosem hallottak még Selye János nevéről sem. De ennek nyilvánvalóan az ellenkezője az igaz, és teljes tudatossággal próbálják a félelemkeltéssel lelkileg és testileg is szétroncsolni az önálló véleményt képviselni merészelő – tehát lélekkel bíró – embereket.

Megjegyzendő, hogy a magyar nyelv elképesztő precizitással állít (elő-?:) emléket Selye János eredményeinek – és talán elkerülhetetlen, hogy ezt a felfedezést a félelem szomatikus hatásairól egy magyarul (is) beszélő embernek kellett kimutatnia: hiszen a fél-elem szavunk ellentéte az egész-ség, és jól halhatóan egymásra vonatkoztatva nyerik el jelentésüket. Definíció szerint aki fél nem lehet egészséges – aki egészséges abban nem lehet félelem.

Ad notam “A magyar nyelv szakrális mélyszerkezete” ;)

Szürreális módon az orv-osok féktelen bosszúvágya minden engedetlenség megnyilvánulásával szemben messze túlnyúlik elvi hatáskörükön is, és Magyarországon például rendszeresen rendőrségi körözést foganatosítanak azok ellen, akik “engedélyük nélkül” távoznak a kórházból. (Az hogy a rendőrség miért engedelmeskedik ennek a nyilvánvalóan alkotmányellenes kérelemnek, sajnos annak a jele, hogy még ők is félnek az orvosok bosszújától – aki nem saját maga miatt, az a hozzátartozói egészsége miatt.) A bosszúszomjból következik az is, hogy az “eretnekeket” nem veszítik a szemük elöl, és ha a “betegéletút” során esetleg nem sikerül a precízen hamisított diagnózisaikkal sem betegségbe riogatni valakit, akkor egyszerűen megtagadják a jogosítvány meghosszabbítását vagy a munkához/sporthoz szükséges egészségügyi nyilatkozat kiadását. Ha belegondolunk milyen brutálisan alapos adatbázis áll mostmár rendelkezésükre mindenki kórtörténetéről az EESZT portál eseménykatalógusán keresztül, és hogy minden információs szabadságjogot meghazudtolva az alapbeállítás mindenkinél az hogy a legszemélyesebb orvosi adatok is teljesen nyilvánosak (amit igen türelmes kattintgatással lehet csak átállítani), nehéz nem látni, milyen könnyen tudnak visszaélni az orvosok a hatalmukkal. Ez annál is abszurdabb, mert számukra viszont – minden valódi szakmát művelővel szemben – semmilyen fizikai vagy mentális alkalmassági vizsgálat nincs előírva, sőt a pácienseknek semmi esélye utána nézni, sem az EESZT-n sem máshol, hogy az őket kezelőknek milyen neurotikus problémái vagy gyógyszerfüggőségei vannak.

Orvosi totalitarianizmus

Márpedig az orvosok elképesztő zsarolópotenciállal bírnak az élet minden területe felett, és teljesen konkrétan élet és halál urai – igaz ez szinte egyáltalán nem tárgya a közbeszédnek és alapvető társadalmi homály fedi. Ebben az értelemben szerepel az alcímben, hogy itt az orvosoknak egy titkos diktatúrájáról beszélhetünk.

Eleve ott kezdődik a dolog, hogy az élet keletkezésének mindennél szakrálisabb jellegét ormótlanul megszentségtelenítik, és akármilyen őrülten is hangzik, konkrétan senkinek nincsen joga az ő hozzájárulásuk és személyes beavatkozásuk nélkül gyermeket a világra hoznia. A bürokratikus akadályok mellett természetesen személyes megfélemlítést és orvosi ráolvasást (pl. “veszélyeztetett terhesség”) is következetesen alkalmaznak ha valakiben fel mer merülni az otthoni szülés gondolata – akit pedig sikerül bezsarolniuk a kórházba azt garantáltan császármetszésbe kényszerítik (ami tiltottá (!) teszi a természetes szülést a továbbiakban is). Hasonlóan abszurd módon meghalni sincs joga senkinek az ő láttamozásuk nélkül, és nemhogy az otthoni temetést tiltották meg az embereknek, de még az ősi magyar és keresztény hagyományok szerinti virrasztás jogát is kikanalazták a magyar törvényekből, még 1980-ban.

Értelemszerűen az élet két végpontja között is mindenbe bele lóg a markuk. A védőnöi hálózat intézménye önálló horror, ahol a saját otthon védelmével kapcsolatos minden alkotmányos joga szertefoszlik a családoknak, és ha nem szeretnék beengedni a védőnőt a hálószobájukba akkor az runitosan a gyermek állami gondozásba vételével fenyeget. (Úgy hogy a magyar jog szerint még a rendőrnek sincs joga bemenni a lakásba ha az ottlakók nem járulnak hozzá – kivéve közvetlen bűncselekmény megakadályozása céljából vagy külön bírósági/nyomozó-hatósági engedéllyel. Bővebben lásd: 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 39. §) A védőnők betolakodásának célja az otthonokba pedig természetesen a baba és a teljes család életének belekényszerítése a beteges robotmonotonitásba, a ‘napi háromszorkettő’ brutalizált verziójával. A Szép új világ hasábjait idéző követelményrendszerük már nem is csupán a nap teljes 24 óráját merevíti ki egy stopperóra boldogtalanságává (0. naptól lenevelve a gyereket hogy figyelni tudhassa pl. mikor éhes mikor nem) de a mennyiségi szemléletet mindenre kiterjeszti és mérni kötelezi szinte még a kilélegzett CO2 molekulák számát is – és értelemszerűen ha eltérés mutatkozik a gyerekek általuk kreált ISO szabványához képest akkor már jönnek is a fenyítések és gyógyszerek kedves mikuláscsomagjai.

Hiszen a derü, a szeretet vagy a béke nem kimérhető jelenségek, vagyis, logikusan, ezek teljesen irrelevánsak – számukra.

Hasonlóan, miközben nekik az égvilágon semmilyen alkalmassági vizsgálaton nem kell megfelelniük ahhoz hogy praktizálhassanak, az összes többi (valódi) szakma esetében nekik joguk eldönteni az “orvosi alkalmasság” kérdését – tehát még abba is beleszólnak kinek mikor kell szakmát váltania. Ha valaki sportolni szeretne, annak is az orvosok engedélyére van szüksége. Aki utazni szeretne távolabbi országokba az orvosoktól tud csak engedélyt szerezni a számtalan oltást elfogadván – amivel egyszerre sértik meg az ENSZ alapjogok közül a szabad mozgáshoz való jogot és a testi önrendelkezés jogát is. És ide kapcsolódik a már említett jogosítvány kérdése is, ami a látszólagos alapjog ellenére csak az ő hozzájárulásukkal lehetséges. Szintén a tiszti(!)főorvos hatásköre, hogy ki nyithat éttermet, vagy ki üzemeltethet óvodát – éppen csak a kórházak higiéniáját nem ellenőrzik sohasem. Vajon mért nem zavart eddig senkit, hogy egyetlen lépést nem lehet tenni ebben az életben az orvosok engedélye nélkül? Milyen homályt kellett borítaniuk a társadalmakra, hogy ilyen brutális diktatúrát építhessenek ki anélkül, hogy bárki rájuk borítaná az asztalt?

Persze meglett a böjtje, hogy senki nem szólt rájuk ilyen hosszan. A Covid alatt napnál is világosabbá vált, hogy ormótlanul fasiszta agymenésükben szó szerint ők akarják megmondani ki mikor hagyhatja el a saját lakását, és kinek hogyan kell vennie a levegőt. Miközben mindezt az emberiség nevében teszik (ahogy minden diktátor és eugenikus) és arcátlanul a tudományra hivatkoznak, a hivatalosan elfogadott orvostudományi szakvéleményekkel frontálisan szembemennek: a maszkviselésről ugyanis sosem sikerült bizonyítani az elmúlt évtizedekben, hogy képes lenne védeni az influenza típusú fertőzésekkel szemben – viszont légzési elégtelenséget nagyon is okozhat. Ezt nem árt ízlelgetni egy picit: az orvosok pontosan tudták a világon mindenhol mindvégig, hogy a maszkviselés nem nyújt védelmet a Covid típusú fertőzésekkel szemben. Persze nyilvánvalóan ekkor sem az emberek egészségét akarták védeni az ezt szorgalmazó orvosok – hanem a félelmet akarták eszkalálni saját hatalmuk növelése érdekében. Az egész pandémia ugyanis nem volt más, mint a nagy coming out első lépése.

(Izgalmas módon az ilyesmi felismerése a legkevésbé az orvosi ismereteken múlik – inkább stilisztikai érzék ésvagy kis történelmi járatosság kell hozzá: ennek birtokában ugyanis az oltást nem kérők elleni hangvételből azonnal hallható volt (mmint a vájtfülüek számára), hogy itt a Göring által kidolgozott fasiszta lélektanról van szó, bármilyen divatos jelmezbe is legyen bújtatva: “… a népet mindig rá lehet venni, hogy azt tegye, amit a vezetői akarnak. Nagyon könnyen. Csak azt kell mondani a népnek, hogy megtámadták az országot… ezután meg kell bélyegezni a pacifistákat, hogy nincs bennük hazafiság, és veszélybe sodorják a hazát. A recept minden országban egyaránt hatásos.” (kiemelés házilag)

Az orvosok párhuzamos társadalma

Mindezek fényében különösen izgalmas, hogy az orvosokra láthatóan eleve nem vonatkoznak a magyar törvények – pedig a kórházak, elvben, nem élveznek diplomáciai védelmet, és nem esnek szuverén jogi fennhatóság alá.

Először is Magyarország Alaptörvényében több helyütt kerül kifejezésre, hogy az emberi méltóság sérthetetlen alapja a létezésünknek, az orvosok mégis következetesen megalázó bánásmódban létesítik a betegeket. Ez távolról sem csak a fent említett riogatásban és fenyegetésekben merül ki, hiszen konkrétan például mindenkit megpróbálnak rákényszeríteni hogy az ágyba vizeljenek és maguk alá szarjanak, akkor is ha egyébként járóképesek. Bár ennek feltehetően köze van ahhoz is, hogy az orvosok a félelem frekvenciájában úszva nyilván folyamatosan bevannak szarva, és így akarják otthonosabban érezni magukat (közismerten rettegnek egymás keze alá kerülni is), elsődleges és nagyon is tudatos oka a kiszolgáltatottság és megaláztatottság érzetének minél áthatóbbá tétele a klienseikben. Ugyan ennek része az a rögeszméjük is, hogy a beteg semmit sem ért a róla felállított diagnózisból, és emiatt minden hozzátartozónak egyenként elmagyarázzák ugyan azt, hiába konzultált már a bentragadt rokonával részletesen mindenről – nehogy már emberszámba vegye magát véletlenül.

Szintén az alkotmányban rögzített szilárd törvény, hogy a “tájékoztatáson alapuló önkéntes hozzájárulás” nélkül senkit sem lehet orvosi beavatkozásnak alávetni. Ennek önmagában ellentmond, hogy az orvosok a diagnózisaikat lehetőleg latinul közvetítik, ami egy magyar (sőt ha az országok hivatalos nyelveinek sorát nézzük: bármilyen élő) ember számára nem tekinthető tájékoztatásnak. A tájékoztatáson alapuló beleegyezés jogának ennél radikálisabb semmibevétele, az orvosok és az ápolók részéről is, amikor előzetes figyelmeztetések és magyarázatok nélkül döfködik a random “hatóanyagot” tartalmzó tűket az emberekbe – akár magánál van az illető, akár eszméletlen. Hasonlóan a kérdés nélkül beszúrt infúziók összetételéről sem lehet általában írásbeli hatóanyag-listát szerezni – még utólag sem. Ez annál is abszurdabb, mert messze túl a magyar jogszabályokon, az orvosi etikát rögzítő 1947-es Nürnbergi-kódex illetve az ENSZ 1976-os polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának hetedik cikkelye egyértelműen tiltott emberkísérletként határoz meg minden olyan beavatkozást, ami nem teljes körű tájékoztatáson és önkéntes hozzájáruláson alapul. A magyar kórházakban tehát folyamatosan tiltott emberkísérleteket folytatnak. Hisz mi mást is tehetne egy valódi gyógyító, nem igaz?

Szintén alkotmányos önrendelkezési alapjog a szabad mozgáshoz való jog, amit a fentiekben kifejtett módon tagadnak meg a kényszerfektetésekkel és a kórházból való önkéntes távozás tiltásával. Roppant kreatív módon ugyanakkor az orvosok önkénye nem korlátozódik a betegekre, és kényszeresen korlátozzák a hozzátartozóik mozgáshoz való jogát is. Aki közelebbről megtekinti egy magyar kórház látogatási rendjét, alapvetően egy börtön házirendjével találkozik, ahol napi másfél órában maximalizálják a láthatást, összesen 2 fő  által. (Ezzel szemben a magyar börtönökben egyszerre 4 látogatót fogadhat egy elítélt – igaz nem az első naptól.) Ha mindehhez hozzávesszük, hogy Magyarország deklaráltan egy konzervatív értékeket valló, hagyománytisztelő nemzet, és alkotmányosan rögzítetten az együttélésünk legfontosabb keretei közt találjuk a családot és a szeretetet is, egészen elképesztő, hogy az orvosok egyszerűen megtilthatják, hogy a hozzátartozók személyes jelenlétükkel támogassák a betegek gyógyulását.

Az orvosok teljes társadalom-kívüliségét mutatja az is, hogy láthatóan a legelemibb Btk. paragrafusok sem vonatkoznak rájuk még a legegyértelműbb (és az emberi együtműködés előfeltételét jelentő) szerződési és gazdasági vonatkozásokban sem. Notorius szerződésszegőként a kórházak hétköznapjait sorozatos gazdasági visszaélések jellemzik, és a beszállítóikat következetesen nem fizetik ki, nem hogy határidőre de néha egyáltalán. Csodák csodája a gazdasági vezetőiknél mégsem kopogtatnak soha a végrehajtók, sem semmi egyéb következménnyel nem kell számolniuk tetteikért. Pedig Magyarországon a kórházak csak idén már május végére több mint 50 milliárd forint tartozást halmoztak fel, a csődbe – vagy a csőd szélére – taszítva számtalan szorgos magyar vállalkozást. Mégis mintha mentelmi joggal bírnának, vidáman költik a milliárdokat megmagyarázhatatlan dolgokra.

Ha egyáltalán lehet fokozni ennél is abszurdabb, hogy a magyar kórházakra nem vonatkoznak még az “ÁNTSZ” (jelenlegi nevén Nemzeti Népegészségügyi Központ) legalapvetőbb előírásai sem, és olyan förtelmes higiéniai állapotokban fürdőznek, hogy a legegészségesebb ember is rosszul lesz ha a mellékehlyiségbe téved. Nem hogy a WC papír vagy a kéztörlő intézményének nincs nyoma, de sok helyen láthatóan még a szappanról sem hallottak – a felmosás technológiáját meg talán el sem lehetne magyarázni nekik mire való. Nincs az az étterem vagy óvoda, amit fele ekkora undormányért ne záratna be a Tisztifőorvos – és nem lenne felháborodva senki miatta. (Amúgy ez hogy a civil népegészségügyet felügyelő orvosok “tiszti” besorolásban vannak megintcsak leleplezi együttműködésre képtelen parancsuralmi világképüket – csak akkor legalább a katonaságnál mindenhol jellemző minimális körletrendet megpróbálhatnának kierőszakolni saját intézményeikből is.) És akkor már nem lehetünk meglepve, hogy a kórházakban közmondásosan fertőzöttek a katéterek, a kanülök és a tubusok is amiket önfeledten dugdosnak bele mindenkibe, ami miatt (ahogy már említettem) a fertőző-betegségekből származó halálesetek elsődleges gyakorisággal az ún. kórházi fertőzések miatt köszönnek a lakosságra. Tehát akármilyen egészségesen megy be valaki, a második naptól már sokkal nagyobb eséllyel kap halálos fertőzést egy kórházban mint bárhol máshol. Mi a testhezálló megoldása a magyar kórházaknak erre a csöppet kellemetlen PRoblémára? Hát természetesen nem más, mint hogy újabban eleve nem hozzák nyílvánosságra a halálozási adatokat. Brávó.

Fenntartható halálkultusz

A halottakkal való bánásmódjuk egy önálló rémálom – ami messze felülmúlja az egyiptomi hőskor feketeségét. A modern kórházakban ugyanis a legalapvetőbb emberi értékeket és ismét az alkotmányos önrendelkezési jogot is felülírva az elhunyt teste közvetlenül az orvosok magántulajdona, és azt és úgy boncolnak fel akit és amikor akarnak. Bár elvileg létezik formanyomtatvány amit a hozzátartozók kitölthetnek a boncolás tiltása végett, a gyakorlatban számtalan esetben ezt az orvosok minden jelzés vagy indoklás nélkül figyelmen kívül hagyják, és szétkaszabolják a testet, a legszentségtelenebb módon sértve az emberi méltóságot – még halálában is. Bár homályosan naív állampolgárokat esetenként megnyugtat az álságos “csak az orvostudomány fejlődése érdekében tesszük” felmentés, aki tisztában van a szervkereskedelem lehetetlenül lukratív világával megérti ez a mondat valójában mit is jelent: vagyishogy a boncolásokat az orvosok pénzügyi helyzetének fejlődése érdekében végzik ilyen ellenállhatatlan lelkesedéssel.

Ezzel szorosan összefügg a megintcsak a legősibb keresztény hagyományok közt található virrasztás intézményének totális tiltása a modern orvostudomány részéről, amire minden józan ész és történelmi ismeret ellenére jelenleg már semmilyen jogalapja nincs a hozzátartozóknak, mert az orvosok szerint “ez nem szokás”. Nyihaha. Persze nem árt tisztában lenni vele, hogy virrasztás intézménye egyáltalán nem egy üres rituálé volt, ugyanis egy inkarnáció elhagyása csöppet sem egyértelmű folyamat – és ezzel persze az egyiptomiakkal együtt mindíg mindenki tisztában volt. Hiszen az “orvosi értelemben halott” kifejezésnek nem sok köze van a valódi halálhoz – ahogy az “orvosi értelemben szűz” vagy “orvosi értelemben egészséges” kifejezések is elképesztően félrevezetőek. (E bejegyzés mondanivalóját talán nem is lehet tömörebben összefoglalni, mint hogy maga az “orvosi értelemben” kifejezés azt jelenti, hogy “nem emberi értelemben”.)

Egész európában még a XX. században is pontosan tudták, hogy a lélek kifejezetten sokszor meggondolja magát és mégis visszatér – ezzel pedig érdemes megvárni a temetést. (A virrasztás angol neve wake talán még jobban utal e szokás valódi funkciójára.) Ennek a ténynek az általános elfogadottságából fakadt, hogy alig száz évvel ezelőtt még sokszor csengettyűkkel látták el a koporsókat belülről. Bár a modern orvosok nem győzik tagadni mindezt, és a korabeli tudomány “fejletlenségével” igyekeznek magyarázni a “féleértéseket”, a valóságban sokkal ijesztőbb a helyzet. Ugyanis az orvostudomány “fejlődése” etéren abban nyilvánul meg, hogyma már miután halottnak nyílvánítanak valakit egy kórházban, automatikusan beadnak neki egy izommerevítő injekciót, amitől a hullamerevség szinte azonnal bekövetkezik. Ezt köznyelven gyilkosságnak hívná mindenki ha kiderülne, csak hát ezt semmilyen hozzátartozó nem szokta feltételezni a “hős” orvosokról. Pedig itt nem is kizárólag a szervkereskedelem galaktikusan jövedelmező bizniszéről van szó (amiért, így egymás közt, természetesen sokan ölnek is egészséges ifjakat). Bár lélekszintesként ilyet nehéz felfogni elsőre, a súlyosabb ok, hogy az orvosok akkut istenkomplexusa egyszerűen nem tudja elviselni, hogy nem az ő döntésük hogy ki van életben és ki hal meg. (Mégegyszer megjegyzem, nyílván van pár kivétel – de nagyítóval kell keresni.)

És innen hirtelen teljesen logikussá válik, hogy miért tiltják az orvosok a virrasztás intézményét, mért nem lehet otthon ravatalozni a szeretteinket, és mért nem lehet a saját kertünkben eltemetni egyetlen rokont sem. (Főleg hogy a háziállatokkal azt csinálunk amit akarunk, tehát nem a higiéniáról van szó – csak ugye a kutyaszerv kereskedelm jelenleg nem nagy biznisz.) Sőt az a roppant izgalmas jelenség is teljesen új színben tűnik fel, hogy miként lehetséges, hogy Magyarországon a temetés és az egész ügyintézés a halotti bizonyítványtól az örökség rendezéséig olyan hihetetlenül flottul megy, mintha nem is ebben az országban történne. Minden más területen az ügyintézéshez komoly lelkierőre van szükség (még ha amúgy sokat javult is a helyzet, főként az online intézhető ügyek esetében), a temetkezés körül viszont az embert tálcán repítik, és épphogy csak alá kell írni a papírokat amiket előzékenyen elénk tesznek. Nyilván, ha onnan nézi az ember hogy a gyors temetéssel a bizonyítékok eltüntetése az alapvető célja a teljes apparátusnak, akkor nincs min csodálkozni.


Mindezek után a következő bejegyzésben rátérünk arra, hogy ezek a pokolfajzatok az eddigiekben bemutatott – a társadalom lelki immunrendszere elől ijesztő mértékben kitakart – intenzív emberiségellenes ügyködését hogyan próbálja jelenünkben hatványozni. Az orvos paraziták ugyanis, mivel mindezidáig gyakorlatilag senki nem emelte fel a hangját ellenükben, óhatatlanul tovább burjánoztak a társadalmak testén, és az eddigi többé kevésébé titkosnak mondható diktatúrájuk gigantikus coming outjára készülnek. Nemzetközi főszervezetük, a World Health Organisation (WHO) – ha addig nem sikerül megállítani őket valahogy – jövőre (2024) felfoghatatlan erővel szeretnék eltiporni az emberek minden maradék szabadságát is. Ahhoz hogy ezt megállítsuk szükséges közelebbről megvizsgálnunk, mindezt hogyan igyekeznek megvalósítani.

---

Borítókép: Az orvosok szabadkőműves gyűlése köszönti új tagját, Stig Helmert, a kórház alagsorában; A Birodalom (Riget) 1. rész – 1994 – Lars von Trier