Auschwitz 2022

Nnu. Mostaztán benne vagyunk a lecsóban rendesen. Turbófokozaton a korszakváltás, beindult a rostázógép, és egyre látványosabbak a döntéseink következményei. Nyílik az olló veszettül a biorobotok és a lélekszintesek között – ki választja a félelmet és az ürességet, és ki az aki tud és mer hallgatni a szívére.

Jórég nem találok időt az írásra, de gyakorlatilag emiatt kezdtem neki a blognak, ami most csapódik ki, uh tisztáznám gyorsan ami látható.

A szellemvilági törvények központi pillére a szabad akarat ugyebár – minden ennek a függvénye. Ez elsőre nem hangzik erős állításnak, csomószor volt itt is már, de olyan régóta élünk homályban és félelemben, hogy megtanultunk automatikusan felmentéseket gyártani magunknak ezalól. Már olyan könnyen csúszik ki a száján mindenkinek h “nem volt más választásom” h fel sem tűnik h ez szó szerint annyit jelent: “a félelmet választottam”. Márpedig aki így dönt az egyben lemond a gondviselésről – és aki elutasítja a szellemvilágot azon nem tudhatnak segíteni: odafönt ugyanis valóban tiszteletben tartják az ember döntéseit.

A döntéseinket ugyanakkor felül lehet bírálni, lehet akár utólag is kivonni a beleegyezésünket a saját döntésünk alól, meg lehet bánni tetteket, és ez nyilván módosítja a karma súlyát. Mindazonáltal mindenképp jönnek az utunkon az újabb ügykörök és felkérdezések, ahol ismét meghozhatjuk a saját döntéseinket és cselekedhetünk másképp – vagy ugyan úgy. A szellemvilág kitartóan küzd a lelkekért, és nem győz újabb és újabb lehetőségeket biztosítani; hátha van ereje valakinek kimászni a gödörből amibe belemászott.

A XX. század legsúlyosabb társadalmi traumája – vagyis előző leszületésünk legégetőbb karmikus hozadéka – nyilvánvalóan a zsidóüldöztetés. (Ebbe jelen szempontunkból persze beletartozik minden felekezet és eszmeiség szisztematikus üldözése is). Triviális hogy egy ilyen súlyos ügykörre mihamarabb megszületik az új felkérdezés társadalmi szinten: ugyan azt a döntést akarjuk meghozni mint legutóbb, vagy esetleg tanultunk vmit a történelmünkből? Erről szól most ez az egész pandémia.

Persze a fentiek fényében egyértelmű, hogy szellemvilági szemmel a legkevésbé kizárólagos a felelőssége az üldözőknek, hiszen az üldözöttek is mind a félelmet kellett válasszák ahhoz h ilyen sanyarúvá váljék a soruk. Démoni kultúránkban persze ilyesmit kimondani is tabu és kihurrogandó “áldozat-hibáztatás” – de a valóságban mégiscsak triviális, hogy kizárólag akkor lehet milliószámra vagonírozni embereket országokon keresztül ha engedelmesen hagyják magukat.

És ami ennél is fontosabb, hogy karmikus terhe van rogyásig azoknak is, akik ugyan látszólag sem üldözők sem üldözöttek nem voltak, de nem mertek nyíltan kiállni az elveikért, nem adtak hangot a felháborodásuknak, nem emeltek szót a galádságok ellen, nem mozgósították erőiket az alkotmányos jogok védelme érdekében – egyszóval nem őrizték a rendet, amihez tartoztak.

És akkor innen már elég látványos az összefüggés a második világháború és a covid-oltások között: pont mint akkor, a társadalom egy részének kiközösítésére irányuló gigászi erők jelentek meg a kontinensünkön. Ugyanúgy objektíve alkotmány-ellenes, az önrendelkezési jogok nyílt sárba tiprására irányul az oltások kikényszerítésére tett minden szándék, mint a zsidók deportálása volt. A karmikus felkérdezés nem is lehetne tisztább: ki az aki megint a félelmet választja, és ki az aki ezúttal képes gátat vetni a fasizmus terjedésének, és őrizni a rendet.

Az üldözöttekhez hasonló módon természetesen az üldözőket is a félelem irányítja – és az ő viselkedésük alaprugója is elsősorban az engedelmesség. A covid esetében könnyűnek tűnik az összefüggés, hiszen a betegségtől való félelem fontos mozgatóerő. De karmikus szempontból ez csak a felszíne az üldözés lélektanának (ami abból is sejthető h II.vgh-s közegre ezt a félelmet nehéz átfordítani – hiszen attól kevés náci félhetett h zsidóvá lesz váratlanul). A valódi és sokkal zsigeribb félelem a kiközösítéstől való rettegés: a zsiódüldözésektől az oltásfasisztákig – minden egyes iskolai kicsúfoláson keresztül – a “többséghez” tartozás legfőbb ígérete, hogy aki csatlakozik a hadhoz az védve van attól, hogy kisebbségbe kerüljön. De ez definíció szerint hazugság, hiszen aki félelemből hoz döntést, az a félelem útját fogja járni, a megnyugvás lehetősége nélkül.

Viszont ha jobban belegondolunk ennek az ígéretnek való engedelmesség elég szomorú következményekkel jár: hiszen, logikusan, minél mélyebben érzi át valaki mennyire rossz kiközösítetté válni, annál véresszájúbb uszítóvá lesz a már kiközösítettekkel szemben, csak hogy biztonságban érezhesse magát. És innen már magától értetődik, hogy minden kiközösítés egyben egy összeesküvés is, ami a valóság eltorzítására épül. Az persze ritka hogy mindezt teljesen nyíltan bevallják maguknak a résztvevők, de karmikus szempontból ez mindegy is: a szisztematikus valósághamisítás súlyos következményekkel jár. Ha “önvédelemből” születik – vagyis félelemből – az csak ront a helyzeten..



Amúgy aki picit messzebbről tekint a közgondolkodás idei fodraira, a diszkrimináció egy meghökkentően más témában is ugyan ilyen súllyal szerepel a jelenünkben, ez pedig az lmbtq-s kampányok árja. És majdhogynem ugyan azok sodródnak egyre agresszívebben a kötelező oltás fasiszta álláspontja felé, akik diszkriminációt kiáltanak a melegek minden megnyilvánulásakor. Hogy lehetséges, hogy vki magától értetődően érvel amellett, hogy akinek nincsen oltása az ne dolgozhasson, ne utazhasson, ne mehessen szórakozni vagy ebédelni, miközben égbekiáltó diszkriminációnak látja ha a mesekönyvekben a fiúk a lányokat kedvelik? Amikor jogilag semmilyen egzisztenciális dimenzióban nincsenek megkülönböztetve a melegek és a heterók Magyarországon, hogy jajgathat bki igazságtalanságot a nemek (genderek..) között – és követelhet azonnali jogi szankciókat amikor vki maga akarja eldönteni ki és mit fog beleszúrni a saját testébe? Elvek és ideológiák szintjén nyilvánvalóan kizárja egymást a kettő. (Amúgy önmagában is: ezalapján ha a narancslekvárt veszem le a polcról akkor diszkrminálom az eperlekvárt?! Nonszenz.)



Szóval a következő hetek és hónapok elképesztő jelentőségű energetikai és karmikus kérdése, hogy kik választják a félelmet és lépnek ismét a XX. század legrémesebb tetteihez vezető útra, és kik képesek nagy levegőt véve új irányt vetni a sorsuknak és a békét és rendet választva társadalomépítő folyamatokba merülni. Mindkét utat sokan fogják választani, de az olló e két energetikai kör között innentől már nyílni fog.

(Az mondjuk lelkesítő, hogy az oltások terjesztése már most is jóideje csak nyílt színű zsarolással megoldható, és rég nem oltaná magát senki, ha nem lenne számtalan megkülönböztetett hátrányhoz kötve annak elmaradása. Szóval a vírus miatt a valóságban már most is alig aggódik bárki – csupán a kiközösítéstől való félelemmel van dolgunk; bár abból aztán több mint elég.)

No de. Mit lehet tenni a félelmeinkkel? Hogy lehet legyőzni a belső démonainkat?

A zseniális az egészben hogy a félelmet nem lehet legyőzni.

Hisz a harcolással messzemenőkig elismerjük az ellenfelet, és a küzdelem tárgyát.

Izgi nem?

A félelemmel energetikailag csak egy dolgot tehetünk: ha rájövünk hogy nem létezik. Hogy alaptalan és értelmetlen és homályba borít. Hogy a félelmeinket mi magunk tápláljuk, és egy teljes álvalóság amit belőlük építünk magunk köré. Ha kinyitjuk a szemünk és felismerjük hogy semmi okunk ezzel tönkre tenni az életünket, és hogy a valóságban mindenre van megoldás, és mindíg van fejlődés és növekedés.

Nyilván ehhez töméntelen lelki munka szükséges, és rengeteg gyakorlás. Csak kimenve az emberek közé tapasztalhatjuk meg hogy minden rendben van, és engedhetjük el önként a démonainkat a semmibe vissza ahonnan jöttek.

Begubózva csak töpörödni lehet. Cselekvés közben jön meg az életkedv. 

….

Gyerünk pajtások, most aztán igazán van értelme gyakorolni! Ne adjátok fel!

Még nincsen semmi eldöntve, és csak rajtunk múlik hogy elkerüljük az újabb auswiccot 2022-ben. Csak ne közösítsünk ki senkit, és ne vegyünk részt semmiféle összeesküvésben – se félelemből se más okból. Ne hagyjuk hogy mások jogtalanságot kövessenek el ellenünk,  és ne féljünk senkitől és semmitől – legkevésbé a saját igazunktól.

Ne engedjünk teret a félelemnek semmilyen formában.

És ami a legfontosabb, és a legtöbb karmikus billegőt érinti: soha ne hagyjuk szó nélkül ha a szemünk láttára akarja valaki megbontani a rendet. Nem elég otthon duzzogni, meg a kocsmában hőbörögni – nyilvánosan kell hallatni a hangunkat! Lehet nyugodtan írni akár az alkotmánybíróságnak az ügyvédi kamarának meg a tasznak h ébredjenek fel végre valahogy. Vagy bmi. Ez a feladat. Őrizzük a valóságot, és ne hunyjunk szemet semmilyen ártó szándék felett.

Chose life;)

Most vagy tova!







Felhasznált média: Woody Allen – Zelig (1983). A beilleszkedésre minden áron törtető emberi kaméleon a biztonságot keresve sok átváltozás után Náci tisztként lel nyugalmat.

5 thoughts on “Auschwitz 2022

  1. Mintha egyenesen nekem írtad volna! Nagy segítség a tisztán látás felé vezető úton.

    Like

  2. Nem igazán értem ezt a blogot úgy, tele van logikai bukfencekkel. Az előző bejegyzésben irigységnek és kisebbségi komplexusnak nevezted azt, ha valaki kiáll magáért. Ebben pedig arra buzdítasz, hogy semmit ne hagyjunk szó nélkül…

    Like

    1. öö.. – hát egyikünk tele van logikai bukfencekkel azt elismerem. Ha egyáltalán az én blogomról beszélsz (ha igen: ijesztő h ennyire kimered fordítani a mondataimat), ott az irigység a TÖPÖRÍTŐ oldal motivációja, míg a kisebbségi-komp. a TÖPÖRÍTETT félről alkotott diagnózis. Mentális bravúr h ezt a kettőt nem sikerült szétválasztanod a bejegyzésből. A töpörítettnek épp az a baja hogy nem bír kiállni magáért – erről szól az, és részben ez, a bejegyzés is. A töpörítő viszont nem “kiáll magáért”, hanem beletapos a másikba, hazudik, rágalmaz, uszít stb.. Pont amit részben Te is csinálsz ebben a kommentben. Olyan mintha azt mondanád hogy aki kocsival elüt a zebrán egy gyalogost az “kiállt magáért”. Démoni nyelvhasználat – szálljon vissza rád!

      Like

Leave a Reply to liskajan Cancel reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s